Öntözgetem
Öntözgetem rózsafámat,De nem is hiába,
Anyák napja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyílik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.
Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szívében.
Dalod után enyhül minden bánat,
Dalolj, dalolj kis madárka,
Az édes anyámnak.

Már megjöttünk e helyre
Már megjöttünk e helyre,Anyák köszöntésére,
Anyám légy reménységgel,
Köszöntelek békességgel.
Amennyi a zöld fűszál,
Égen ahány csillag jár,
Májusban a szép virág,
Annyi áldás szálljon rád.

Édesanyám
Sebesen száll a felhő az égenNem láttalak édesanyám régen.
Ha én szállni mint a felhő tudnék,
Édesanyám csak tehozzád szállnék.
Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni,
Be szeretnék kék ibolya lenni.
Kivirítnék az anyám kertjében,
Hadd tűzne fel dobogó keblére.
Sem felhő, sem ibolya nem vagyok,
Elhagyatott árva gyermek vagyok,
Messze van az édesanyám háza,
Csak búsulok, sóhajtok utána.

Szófogadás
Figyeljél mindenkorSzülőid szavára,
Apádnak, anyádnak
A jó tanácsára.
A szófogadatlan
Egyszer majd megbánja:
Miért nem hallgatott
Szülői szavára.
Anyai szív
Van-e olyan drágaköve a világnak
Amilyen a szíve az édesanyának?
Ér-e annyit annak hideg ragyogása
Mint az édesanya szelíd mosolygása?
Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye,
Mint az édesanya értünk hulló könnye.
Mint az édesanyánk féltő, óvó karja,
Mely testünket, lelkünket védőn betakarja.

Este
Mielőtt nyugodni mennélImádkozzál gyermekem.
így szól jó anyám szelíden
minden este énekem.
Imám elvégezve szépen
Jó anyám megdicsér,
Homlokomra adja csókját
És aztán nyugodni tér.
De én nem, én kezeim még
Jobban összekulcsolom,
S hálás szívvel jó anyámért
Istenhez imádkozom.
br/>

Tartalomjegyzék








