Devecsery László versei

Betlehemben

Egyetlen istálló,
nincs hely nékik máshol!
Szélfútta menedék
szénából, szalmából...

Fényre sírt a Kisded,
eljött a szent idő,
Istentől elrendelt
fájdalmas-szép jövő.

Ringó bölcső helyett
jászol kicsi ágya,
nem jutott őnéki
pihe-puha párna.

Kis Jézus született,
világ megváltója,
barmok melegében
lepel takarója.

Mária nézi őt
féltő szeretettel,
József őrzi álmát
emberi meleggel.
ide jon a lenyeg

A bölcsek álma

Miközben pihentek:
angyal-álmot láttak:
angyal-álmot láttak!
Szólt az Úr angyala:
-Heródes házába
ne menjetek vissza,
ne menjetek vissza,
mert ő a kisdedet
meg akarja ölni,
meg akarja ölni,
hatalmat egyedül
ő kér tündökölni,
ő kér: tündökölni!

Hajnalok fényében,
játszó napsugáron,
játszó napsugáron,
titkukat őrizték
visszafelé-úton,
hazafelé úton:
három bölcs bandukolt
betlehemi úton...

Karácsony estéjén

Kanászok ostora
csördít az estére:
-Teljék el az ünnep
mindünk örömére!

Hullongál a hó is,
nagy szirom-pelyhekben:
van belőlük elég
fenn a fellegekben.

Karácsonyfa áll már:
szépséges menyasszony.
Csillagszórók gyúlnak,
fényük felragyogjon!

Megmaradjon bennünk
karácsonynak fénye,
szent örömben éljen
világ minden népe!

Lobogjon csak tovább
gyertyáinknak lángja:
EMBERI BÉKESSÉG,
KÖSZÖNTS A VILÁGRA!

• 1. oldal
• 2. oldal
• 3. oldal
• 4. oldal
• 5. oldal
• 6. oldal

• Mikulás versek
• Karácsonyi versek
• Versek