Devecsery László versei

Napocska

2006. December 2., 19:07

Kinn a Távol-Pusztán

Lobog a pásztortűz
messzire az éjben,
körötte pásztorok,
szelíd fényességben.

Szót ejtenek erről,
beszélgetnek arról;
felszikrázó fényben
hozzájuk angyal szól.

Elhozta a jó hírt:
Jézus születését,
s véle Föld-népének
megváltást és békét.

Szellő rezdül csendben,
hópihékkel játszik,
az egész világból
gyöngy-fehérség látszik.

Pillangó pihékkel
fehéredik minden,
ennél szebb varázslat
egész évben nincsen.

harang szól valahol,
megörül a télnek,
lámpa gyúl oltáron,
karácsonyi fénynek.

csengőszó csendíti
hírét égi hírnek:
boldogság örömét
jövő reményének.

Messzi, távol innen,
betlehemi éjben,
kis Jézus született
barlang rejtekében.

Megpihent a csillag
fenn a magas égen,
megállt egy ház fölött
betlehemi éjben.

Gyermeket találtak,
jászolba fektetve,
édes álmot aludt
istálló-melegbe'

Szája sarkán csepp tej,
- tán az előbb szopott -
megváltó szeretet,
mi világra hozott.

Köszöntést a bölcsek
szép szavakkal mondtak,
méltó ajándékul
drága kincset hoztak.

-Hosszú utat tettünk,
hogy meglássunk téged,
arany, tömjén, mirha
jár tőlünk tenéked.

-Távol napkeletről
nagy örömben jöttünk,
mindenek királya,
szent szóval köszöntünk.

Hódoltak, s elmentek
csendesen a bölcsek,
nehéz útjuk után
pihenni ledőltek.

Tartalomjegyzék

Kapcsolódó cikkeink