Devecsery László versei

A karácsonyi csillag

Decemberi fényességben,
szép karácsony estéjében
csillag-gyermek könnye hullik,
rossz kedve tán el sem múlik.
Decemberi fényességben.
Szép karácsony estéjében.

Fény-nagyapó vigasztalja,
ám szavait meg sem hallja!
-Jó nagyapó, Fény-nagyapó!
Csillagfényben fürdik a tó,
karácsonyfák fénye játszik,
csak egy házban fény nem látszik.

Erdő szélén, szegény portán,
karácsonyfa búsul árván:
nincsen dísze, semmi éke,
nincsen néki fényessége!
Karácsonyi csillag lennék!
Fény-nagyapó, Földre mennék!

-Égből szakad akkor léted,
elveszted a Mindenséget!
Hogyha egyszer innen elmész,
te is tudod, vissza nem térsz!
Örök parancs: mehetsz önként,
ülnek rajtad égi törvényt:

száműznek a földi létbe,
fényed vesztő ember-éjbe,
száműzötten, földi létben,
csupán egyszer, minden évben,
felragyoghatsz csoda-fényben,
karácsonyi csendes éjben!

-Jó nagyapó, engedj engem
lenn a Földön csillag lennem!
Felszikrázom minden évben,
karácsonyi fényességben.
Nem bánom a csillag-csendet,
ne ejts értem többé könnyet!

Fény-nagyapó, Isten veled,
kis unokád mindig szeret!
Mégis, mégis el kell mennem,
öröm-fényem messze vinnem!
-A jóságod áldjon téged,
legyen boldog földi léted!

...és a csillag Földre szállott,
erdő szélén kis ház állott...
Nyílt az ablak, mintha szólna
karácsonyi csengőszóra...
Karácsonyfa legtetején
ott ült már a csillag-legény.

Eztán mit tett, én nem tudom,
ám azt néked elárulom,
hogy az üres kicsi fácska,
karácsonynak szép zöld ága
sok-sok dísszel telt meg nyomban,
még abban a minutumban.

A fa alatt? Ruha, játék,
mennyi-mennyi szép ajándék!
Egy kisfiú nézi, nézi,
tán e csodát meg sem érti!
Örül nagyon, szeme nevet,
aztán hullat nagy könnyeket,

hiszen beteg, akit szeret.
Ott fekszik a rozzant ágyban,
öreg dunna hajlékában,
karácsonyfa árnyékában.
A kis csillag odapillant,
szomorúság fénye villant,

mert akit ott ő meglátott:
idézett égi világot...
-Olyan ő is, mint nagyapó!
Segíteni, az volna jó!
Csillagfénnyel simogatta,
szeretettel szólongatta,

fénykezével gyógyítgatta.
Mesélt néki unokája,
dalt dúdolt a kicsi szája:
angyalkórus sem szól szebben,
szállt az ének, szólt a mennyben.
Karácsonyi éjszakában

csoda történt a kis házban:
nagyapónak szeme rebben,
karácsonyfát csodál csendben.
Szóra nyílik szája halkan,
mintha harang szólna abban,
s angyalszárny suhog magasban.

Decemberi fényességben,
odafenn a távol-égen,
szép karácsony estéjében,
örömkönnyet hullat szépen,
Fény-nagyapó csillag-éjben,
szép karácsony estéjében.

...és azon túl minden évben,
karácsony csendes éjben,
erdőszéli kicsi házban,
szent örömben, boldogságban,
karácsonyi csillag ragyog,
karácsonyi csillag ragyog...

Alsóőri dal

"Szálljatok le, szálljatok le,
karácsonyi angyalok!
Zörgessetek máma este
minden piciny ablakot!

Palotába és kunyhóba
nagy örömet vigyetek!
Boldogságos ünnepet!"

Borító és illusztráció:..........
Szerkesztette:
Vas Ágota
© Devecsery László, 2003
ISBN 963.......
Kiadja a Százszorszép Kiadó és Nyomda Kft.
1096 Budapest, Haller u. 76. Tel.:.......
Felelős kiadó: Vas Ágota ügyvezető igazgató
Készült a Százszorszép Kft. nyomdájában
Felelős vezető: Sándor Gábor cégvezető

• 1. oldal
• 2. oldal
• 3. oldal
• 4. oldal
• 5. oldal
• 6. oldal

• Mikulás versek
• Karácsonyi versek
• Versek