Devecsery László versei

Itt a tél

Szakállából hull a hó,
fehér öröm: csuda jó!
A hóember nem fázik,
lyukas pipán pipázik.

A madár-nép didereg,
egy picit sem csicsereg.
Jégcsapok az ereszen:
összebújnak csendesen.

Csillog-villog a világ,
s ablakon a jégvirág;
a fák ágán dér-levél,
havat hoz az esti szél.

Tél

Ereszalja csendes,
alul fecskefészek,
szelíd hó takarja:
nem hallik az ének.

Előtte jégcsapok:
jéghegyek a mélyre,
szelek havat hoznak,
talán ma estére...

A kabát sétálni megy

A kabát sétálni indult: felöltözött.
Először az embert vette magába,
majd a nyakára sálat kötött.
Bütykös kezére kesztyűt húzott,
s fejére kalapot, jó nagyot:
hiszen az ember kopaszodott!

Végre ideje jött

Csillog minden ablak,
ahol fények égnek,
szép zöld karácsonyfát
rejtenek erkélyek.

Aztán elindulnak,
mintha lábuk volna,
jó meleg szobákba
vonulnak be sorba...

Délcegen megállnak,
díszekbe öltöznek,
végre ideje jött
szépségnek, örömnek.

Csillog minden ablak:
karácsonyfa fénylik,
csodáló örömmel
kisgyermekek nézik.

Karácsonyi éjben

Hópelyhek lobognak
pihekönnyű szélben,
fehér lesz az erdő
karácsonyi éjben...

Fenyőfák indulnak,
díszeiket várják:
köszöntik az embert
és az ég királyát.

Világos az ablak,
arany szemmel néz rád,
felfénylő örömmel
hullanak a szikrák:

csillagszóró játszik,
szemek mosolyognak,
betlehemi éjben
pásztorok dalolnak.

• 1. oldal
• 2. oldal
• 3. oldal
• 4. oldal
• 5. oldal
• 6. oldal

• Mikulás versek
• Karácsonyi versek
• Versek